23. fejezet

Sziasztok! Amikor megláttam mennyien kommentoltatok az előző résznél, eléggé meglepődtem. Örök hála azoknak akik írtak! Nagyon édesek vagytok, köszi. Nekem ez sokat jelent. (Szóval most is MINDENKI KOMMENTOLJON)

Ami a részt illeti remélem mindenikek tetszeni fog, ez most hosszabb lett Aurora mint az előző :D Remélem örülsz. :) Na de mielőtt mindenki elkezdené olvasni a részt, fontos bejelenteni valóim vannak! Ezután a rész után következik még egy rész azaz a 24. fejezet, ami egyfajta évad záró, „befejező rész” hívjuk bárminek lesz, de ne aggódjatok én teli vagyok ötletekkel. Majd miután felrakom azt a részt is elindítok oldalt egy szavazást a véleményetekről. Na de majd meglátjátok. Millió puszi, jó olvasást!

Amber Moore

23) Brooklyn Five

Egy piros Audi kanyarodott be a sarkon, majd amikor elém ért, megállt előttem. Lehúzta az ablakot a vezetője, és Derek nézett ki rajta.

- Szállj be.-szólt.

Nem kellett kétszer kérnie. Kinyitottam, beültem, majd becsuktam magam után az ajtót. A kocsi gumi nyikorogva indult el, és én ott hagyva mindenkit indultam el a mellettem ülő sráccal, azzal a reménnyel, hátha ő lesz a megmentőm.

Nem kerülgettem a témát tovább.

- Mi a terved?-kérdeztem megint, most már élőben. Amikor felvette a telefont, a kérdésemre csak azt mondta: „Hidd el jó, ott vagyok érted mindjárt.” Szóval még mindig nem tudtam mit tervezett. Csak remélni tudtam, hogy tényleg jó lesz.

- Ugye senki se ismeri a cég főnökét, még a profik se. Igaz?

- Igen, igaz. Én nem tudom ki az. És eddig mindenki akit ismertem nem tudott róla semmit se. - Derekre pillantottam, aki a kormány felett elmosolyodott egy pillanatra.- Min mosolyogsz?-ráncoltam a szemöldökömet.

- Mit szólnál, hogy ha azt mondanám, hogy én ismerek valakit, aki tudja A főnök telefonszámát. – az a nyamvadt mosoly egyre szélesebb lett az arcán.

- Hogy mi?-kérdeztem teljesen ledöbbenve.

- Jól hallod. Most éppen felé tartunk. Ő volt... Katy pasija.- amikor szóba került Katy egyből lefagyott a mosoly az arcáról. Nem tudtam mit feleljek. Katy elvesztése engem is megrázott. Ide vagy oda az az egy és fél év mióta nem láttam, az érzéseim nem változtak iránta. Kedves lány volt. Olyan volt mint a nem létező nővérem.  

Derek egyik keze a váltón, másik a kormányon volt.  A váltón lévőre rá raktam gyengéden az enyémet.

Rám kapta a tekintetét, és meglepetten nézett rám, de teli szomorúsággal.

- Nem volt alkalmam elmondani, de nagyon sajnálom ami történt Derek.

- Én is. Hidd el én is. – felsóhajtott mire én szorítottam egyet a kezén, majd vissza húztam, ne hogy félre értse a dolgokat.

Egy ideig csöndbe voltunk. A gondolataink elvesztett szerettünk körül forogtak, majd én voltam az, aki megtörte a meghitt, szomorkás csöndet.

Megköszörültem a torkom.

- És mit akarsz kezdeni a főnök számával?

- Fel kell hínod, és elmondanod, hogy ki vagy. És, hogy okkal kerested fel. Megbeszélsz vele egy találkozót, ahol leszerződtetted magad vele, azzal a feltétellel, hogy egy életre dolgozol neki, ha ő ezért cserébe elnézi, hogy nem teljesíted a mostani feladatodat.

- Szerinted ez be válna?

Kételkedtem, hogy ilyen egyszerűen kivitelezhető lenne a dolog.

- Be.

- Köszönöm, hogy segítesz.

Rá mosolyogtam hálásan, amit Derek is viszonozott.

- Katy is ezt akarta volna Lilly. Tudod mennyire óvott mindentől.

- Tudom...

Katy pasija (akit mint kiderült Tomnak hívnak) és Katy már egy éve együtt éltek. Tom nem dolgozott soha se a cégnek, bár őt sem mondanám tiszta embernek. Még a kocsiban kérdezgettem róla, és Derek azt mondta, hogy nem dolgozik a cégnek, de ő is bérgyilkos. Tudtommal csak egy maffia tartózkodott Brooklynban. Rajtunk kívül persze voltak kisebb bandák, szervezetek, de egy se volt akkora mint a cég. Ezt Derek megcáfolta.

- Ezt, hogy érted?-néztem rá kidülledt szemekkel.

- Jól hallod. Egy új maffia jelent meg Brooklynban. Rohamosan növekednek. Hétről hétre százasával nő a létszámuk. A cégnek ez nagy gondot jelent, minden áron próbálják megfékezni őket, de ez nem olyan egyszerű.

- Kik ezek?- egyből elkezdtem agyalni. Hogy lehetett az, hogy én erről még nem tudtam..

- A nevük Brooklyn Five. Ahol ott járnak, és sikert aratnak mindenütt a monogramjukat hagyják, a falra fúják.

- Ezt nem értem. Honnan tudsz te erről ennyit? És én miért nem hallottam róluk még?

- Onnan, hogy nekik dolgozok. Közvetlen egy nappal Katy halála után a Brooklyn Five megkeresett. Négy srác, és egy csaj besétált hozzám, azzal, hogy a céljuk A cég legyőzése, lelőkése a trónról. Embereket toboroztak. Magam alatt voltam, bosszúra vágytam. Természetesen bele egyeztem.

- És honnan tudja Tom a főnököm számát, amikor sose dolgozott nekik? Úgy hogy még én se tudok semmit se a főnökről!

- Hát ezt kérdezd meg tőle. Megérkeztünk.- leállította a kocsit, és mindketten kiszálltunk. Megálltunk a kis ház előtt, Derek becsöngetett és vártunk. Pár perc múlva egy barna hajú magas srác nyitotta ki az ajtót. Rikító zöld szeme volt, ami egyáltalán nem passzolt az arcához, még is így lett tökéletes az összkép.

Először rám nézett szemöldökét ráncolva, majd meglátta a Dereket.

- Miért jöttél?-kérdezte Tom.

- Beszélnünk kell veled.- felelte Derek, majd rám pillantott, és vissza a fiúra.

Erre Tom kijjebb nyitotta az ajtót, és beengedett minket.

A ház belülről egész tágasnak bizonyult. Tom bevezetett minket egy nappali szerűségbe, ahol én leültem egy zöld kanapéra. Derek mellettem foglalt helyet, Tom pedig velünk szemben.

- Ki ő?-nézett Derek szemébe, közben rám célozva. Derek már nyitotta a száját, de én megelőztem.

- Selena Roberts.- nyújtottam felé a kezemet. Ő azzal nem törődve méregetett tovább.

- Miért vagy itt? Ha jót akarsz elmész. Nem szeretem a céget. Miért hoztad ide Derek?

- Nyugi Tom. A cég főnökének a száma kellene neki. Szarban van haver.

- Mit érdekel az engem?!- na jó kezdett felidegesíteni ez a Tom gyerek. Már majdnem elveszítettem a fejem. Csak még egy csepp a pohárba, és én esküszöm, hogy....

- Katyvel olyanok voltak mint a nővérek. És most ugyanabban a helyzetben van Li...Selena is mint ő volt. Nem hagyhatom, hogy ő vele is ez legyen. Katynek... A francba már, nekem ő fontos. Nem hagyhatom. Segítened kell!- nézett végig Tom szemébe. Én meg majdnem elolvadtam a szavai hallatán. Szóval fontos lennék számára. Hogy milyen édes. Az előbbi dühöm Tom iránt, egy pillanat alatt elillant.

Tom rám nézett és felsóhajtott. Felállt, és kiment a szobából.

Derekkel kettesben maradtunk. A hangulat feszengős volt. Majd Tom vissza jött egy cetlivel a kezében. A fiú felém nyújtotta, amit én át is vettem. Egy telefonszám állt rajta.

- Honnan tudod a számát?-kérdeztem tőle. Tom vissza ült a fotelba.

- Onnan, hogy a bátyám.

- Micsoda?- a szemeim kitágultak a meglepetéstől.

- Jól hallod kislány.

- Miért lennél a testvéred ellen? – nem értettem. Nem elég, hogy egy teljesen másik maffiának dolgozik mint a testvére, de láthatóan utálta is a személyt.

- Mert egy utolsó szélhámos féreg.- meglepetten bámultam zöld szemeibe, amik utálattal lettek tele. - A cégnél lenni a világon a legszarabb dolog. Mindig feladatod van, amit ha nem intézel el kinyírnak. Ha nem vagy hűséges kinyírnak. Ha nem bírnak kinyírnak. Ha a kiképzés után nem tűnsz jó munkaerőnek kinyírnak. A végén úgy is kinyírnak.

- Ez igaz. De van, hogy nincs választásod. Akkor a cég jobb mint a semmi.

- Lószart.

Felröhögtem. Ez a gyerek semmit se látott át rendesen. Vagy csak más a nézőpontunk. Kitudja. Az biztos volt, hogy nem lehetett olyan nehéz előélete mint nekem. Eszébe se jutna, hogy valaki azért lesz bérgyilkos mert nincsen más választása.

- Gondolom te alapítottad a Brooklyn Five-t. – következtettem.

- Nem. Csak közeli barátom a főnöke, ezért hamar fontos szerepet kaptam benne. Lehet, hogy most az egyszer megbékél -intett a cetli felé témát váltva, amin a testvére telefon száma állt.-, de egyszer úgy fogja látni, hogy nincs többé szükség rád, és csak úgy végez veled.

- Vele nem olyan könnyű végezni. Hidd el, ismerem.- szólt Derek.

- Egyszer vele is kell majd. A cég kezd feloszlani. –nézett rám. Mintha a csontjaimig látna. A tekintete fagyos volt. De mégsem amiatt rázott ki a hideg. A mondandója volt az, ami megijesztett.

De nem volt választásom. A terv mellett kellett maradnom. Amellett fogok, annak ellenére, hogy minden porcikám az ellenkezőjét sugallja.